Virágzó lisztes berkenye a balatongyöröki hegyoldalban Balatoni berkenye termésben Vidékünkön az alap fajcsoport előfordulása a Keszthelyi-hegységben ismert, a kisfajok közül eddig a Balatoni-, Bakonyi-, Dunai- és Gáyer berkenye került elő. Nagyon problémás, a botanikusoknak sok fejtörést okozó társaság, így teljes körű bemutatásukat megnyugtató rendszerezésükig inkább elnapolom. Tipikus élőhelye a bokorerdő a dolomiton Az erdőletermelések (feketefenyő) után fiatal példányai gyorsan megjelennek. ------------ Persze vannak helyek, ahol ma is komolyan veszik a körülöttük élő növényvilágot, így a berkenyét is, még település is felvette a nevét:
Agrofórum Online H. Franciska kérdése: Korallberkenye bokromon vörösbarna foltok szaporodtak el, ezek a levelek le is hullanak. Mi okozza? Aki válaszol: Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus Kedves Kérdező! Korallberkenye (Photinia sp. ) fajok egyre népszerűbbek, nem kívánnak különleges gondozást, fényes sötétzöld leveleikkel még télen is díszítik kertjeinket. Elterjedt betegsége az entomospóriumos levélfoltosság (Entomosporium mespili, syn E. maculatum). Ez a gomba nem ismeretlen hazánkban, a termesztett gyümölcsfélék közül a körtét (Pyrus) és birset (Cydonia oblonga) is rendszeresen károsítja. Nem közismert, hogy a rózsafélékhez tartozó más díszbokrokat is fertőzi, többek között gazdanövénye a japán naspolya (Eriobotrya japonica), japánbirs félék (Chaenomeles spp. ), fanyarkák (Amelanchier spp. ), berkenye fajok (Sorbus spp. ), tűztövis (Pyracantha spp. ), indiai díszgalagonya (Rhaphiolepis delacourii indica). A gomba az egész világon ismert, díszbokrok szaporítóanyagával terjed, hazai előfordulása fertőzött import korallberkenye-bokrok forgalomba hozatalára vezethető vissza.
Megosztás közösségi oldalon Link (backlink) Beágyazási kód (a kód 'width' és 'height' értékei módosíthatók a rendelkezésre álló helyhez igazítva, részletek itt)
Évek óta tünetes, levélfoltos bokrok találhatók az árudákban. A gomba elsősorban a vörös hajtásvégi korallberkenyét kedveli. Entomosporium konídiumok Betegség tünetei: kezdetben a levél színén és a fonáki oldalán egyaránt apró vörös foltok képződnek, melyek nőnek, terjednek, a foltok közepe elhalványodik (szürke vagy drapp színt mutat), és apró fekete gombaképletek fejlődnek benne. A levelek színe elhalványul, a vörös foltok terjednek, nőnek, a levelek lehullanak. A fertőzés a növény zsenge, hajtásvégi levelein figyelhető meg először. A betegség a bokrok folyamatos gyengülését okozza a fokozott levélhullással, mivel csökkenti az asszimiláló felületet. Ősztől tavaszig enyhe téli időszakban a nedves időjárás kedvez a gomba terjedésének, fertőzésének. A foltos lehullott levelekben telel át a gomba és az onnan kiszabaduló spórák a bokrok alsó leveleit, majd tavasszal az esőcseppek segítségével bokrok zsenge kifakadó hajtásvégi leveleit támadják. A gomba nem terjed messzire. Megfigyelések szerint a kedvezőtlen körülmények között, kitett helyen élő növényeket támadja meg, segíti fellépését a túlzott erős visszametszés is.
Ákom, bákom berkenye, szagos húsvét reggele. Leöntjük a virágot, visszük már a kalácsot! Szabad-e locsolni? A fák, cserjék közt egy igen népes társaságot képviselnek a berkenyék. A berkenye ( Sorbus) nemzetség a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Európában széles körben elterjedt, fajainak száma megközelíti a százat. Tudományos nevének eredete az ókorba nyúlik vissza, a kelta " sor " szóból fakad, melynek jelentése a termés ízére utalva fanyar. További nyelvi emlék az arab " sorbet ", vagyis sörbet. A berkenyék táborából most ismerkedjünk meg a leggyakoribb és legismertebb fajokkal. A madárberkenye ( Sorbus acuparia) többnyire kisebb fa, Észak-Európában inkább bokor. Hazánkban néhol őshonos, ám sokfelé, főképp településeken az utak mellett ültetik is. Törzse egyenes, kérge szürke, sima, páratlanul szárnyalt levelei sötétzöldek, a levélkék fogazottak, ferde vállúak. Virágai bogernyőben nyílnak, vörös, kerek termései őszre érnek be. Európában széles körben elterjedt, főképp a savanyú talajú területeket kedveli, de a természetes elterjedési területén kívül telepítve, főképp utak mentén is sokfelé megjelenik.
Népi nevei is ismertek, mint a barkolcsa, uckurucfa. Az angolok a komlót megelőzően a barkóca termésével ízesítették a sört. Lekvárt is főznek belőle, mely nagyon hasonlít a csipkebogyólekvárhoz. Számos károsítója ismert, a szabálytalan kinövéseket az aknázómolyok, kisebb zsákhordómolyok és gubacsatkák okozzák. Fájában több rovar is fejlődik, mint a varratos bükkszú, kétalakú púposszú, az elszáradt törzsben, ágaiban él a nagy- és kis gyümölcsfa szú. Barkócafa (forrás: Wikipedia) Virágzósban (fotó: Molnár V. Attila) Ábrázolása korabeli metszeten A barkócafa elterjedése Európában (forrás: Caudullo és trsai) A rózsafélék családjában gyakori és ismert jelenség a hibridizáció, mely már a rózsák és a szedrek esetében is igen sok határozási gondot okoz a szakembereknek. Nincs ez másképp a berkenyéknél sem. A lisztes berkenye ( Sorbus aria agg. ) a hazai középhegységekben élő védett cserje, vagy kis termetű fa, melynek mára tucatnyi alfaját ismeri a botanika. Ezek nagyrészt bennszülöttek, így előfordulásuk többnyire egy-egy szűk tájegységhez kötődik.
Az érett gyümölcs fanyar, napfelé néző oldala bepirosodik. A naspolyához és a vackorhoz hasonlóan mikor megszotyosodik, vagyis utóérésekor válik – rövid ideig – élvezhetővé. Pápán zsidógyümölcsnek is mondták, mivel ott a piacon főképp a tehetősebb zsidó asszonyok vették. A belőle készült pálinka kitűnő, nagyon egyedi ízű. Termései a zalai szőlőhegyeken Ősszel lombja sárga és vörös színben pompázik az egervári Csillaghegyen A nemzetség következő tagja a barkócaberkenye, vagy barkócafa ( Sorbus torminalis), mely lomboserdeink fája. A gyertyános tölgyesekben, cseresekben ma még sokfelé előfordul, rendszerint az alsó lombkoronaszintben találjuk a gyertyán, mezei juhar mellett. Magányosan álló példányai szép, terebélyes koronát növesztenek. Levele tenyeresen hegyes háromszögű szeletekre hasadt, fonákán molyhos, később lekopaszodó. Hazánkban 2000-ben az év fájává választották. Európai elterjedése a szubmediterrán vidékekre korlátozódik. Elnevezése valószínűleg déli szomszédjainktól került hozzánk, a szláv brekovicva, vagy brekavicva alakból alakult ki.
Virágai lapos bogernyőben nyílnak, melyből kerek termései, élénkvörös színre érnek be. A nagy termésekkel bíró Sorbus aucuparia var. edulis termése ehető, ezért termesztik is. Felhasználása [ szerkesztés] A dércsípte érett bogyókat gyűjtik, száraz, napos helyen aszalják. Lekvár, zselé készítésére, süteményekbe, húsételek, vadhúsok mellé mártás, és borkészítésre alkalmazzák. Gyógyhatása [ szerkesztés] Gyenge vizelet- és hashajtó – a berkenyevirágból enyhe has- és vizelethajtó hatású tea készíthető –, vesekőképződés és húgyúti betegségek ellen javallják. Friss gyümölcsét vitaminpótlásra fogyasztják. Cukorpótlóként is alkalmazzák.