A témába vágó tévéműsorrészletek, a hónapok, esetleg évek történéseit egy klipbe sűrítő epizódok, a képre írt szövegek, a fejezetekre tagolás, mind formailag játékos megoldások, de olyan gyorsasággal és akkora mennyiségben követik egymást, hogy teljesen szétszabdalják a filmet. A szerelem három évig tart | Louise Bourgoin és Gaspard Proust A zavaróan sok logikátlanság pedig hitelteleníti az egész történetet. A legalapvetőbb probléma Alice vonzódása Marchoz, akit az életben eredetinek és szokatlannak talál, miközben az általa írt könyv alapján egy szexista, a vágyat a szerelemmel összekeverő, pesszimista bunkónak nevezi. Miután pedig az egész film is egy ilyen alaknak ábrázolja a férfit, nehéz elhinnünk, hogy valahol mélyen létezik az a Marc is, akit megszerethet ez a hibátlannak tűnő nő. Marad a magyarázat, miszerint Marc egyszerűen csak másképp hülye, mint Alice egyébként szintén ellenszenves férje. Miután az egész történetet Marc nézőpontjából látjuk, aki rendszeresen meg is osztja gondolatait a nézőkkel rövid kis monológjaiban, az ő személye lehetne az érdeklődést fenntartó tényező, ha már a cselekmény nem tartogat izgalmakat.
Van abban valami felszabadító, életigenlő és irigylésre méltó, ahogy a francia filmesek megengedik maguknak a majdnem egyforma, franciásan bájos, felszínes és a fényre kijutva szinte azonnal törlődő filmeket. Hangulatilag A szerelem három évig tart is ebbe a sorba illeszkedne a maga eredetinek szánt módján, ha alapvető hiányosságai nem tennék kevéssé élvezhetővé. Annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy nem ez lesz az egyetlen francia romantikus vígjáték, amelyet Louise Bourgoin kisugárzása ment meg a teljes érdektelenségtől.